Egy kicsit figyelj rám!

“Csak egy kicsit figyelj rám!” – mondja szemével sok átlagos kisgyerek. Azokra gondolok, akik soha nem csinálnak semmi rendbontást, mindent elfogadnak, semmi ellen nem berzenkednek, képességeik jók, könnyen motiválhatóak, kitartóak, otthoni hátterük rendben van, a szülők példaértékűen nevelik őket, már-már túl jók. 

Minden óvodai csoportban van ilyen gyerek. S mivel a csoportok összetétele minden szempontból heterogén, ezért az ilyen gyermekekre kevesebb idő jut. Miért? Mert ahhoz, hogy a lemaradottak megállják a helyüket az iskolában, szinte minden pillanatot kihasználunk fejlesztésekre, célzott, tervezett játékokra, a tehetségesebb gyermekekkel való foglalkozásra. Ezek az átlagos gyermekek szinte maguktól szívják magukba a “tudományt”, egyenletes, jó ütemben fejlődnek, bármennyire is próbálunk időt szánni rájuk, valljuk be, kevesebb jut nekik, mint SNI, BTMN stb. társaikra.

Kitaláltam egy jó gyakorlatnak is nevezhető módszert éppen azért, hogy elegendő figyelmet fordítsak MINDEN kisgyermek felé. A neve: napi királyság. 4-5 éveseknél kezdtem bevezetni azt, hogy mindenki egy napig királyfi, királylány lehet a csoportban. Különböző  előnyöket élvez, pl. ő az állandó “eszközadagoló, külön trónról hallgathatja a mesét, döntéshozásban nagy szerepe van, ő vezeti az éppen aktuális “járművet”, amivel közlekedünk a zsúfolt, szűk folyosón, stb.

Gyermekek és felnőttek irányából is sokkal több figyelem veszi körül, mint egy átlagos napon az óvodában,  amikor nem ő a király. Végeztem egy közvélemény kutatást is a szülők körében, hogy mennyire kedvelik a gyerekek, beszélnek-e erről otthon, milyen tapasztalataik vannak ezzel kapcsolatban: pozitívak. Nagyon várják a gyerekek, mikor kerül rájuk a sor. Hogy igazságos és pártatlan legyen a sorrend, ezért a napló szerinti névsorban haladunk. Ha szerencsénk van és nincs sok járványos megbetegedés, hiányzás, akkor  egy gyermekre másfél-kéthavonta rákerülhet a sor.

A módszer hozadéka: gyakorolhatjuk a humánus, emberséges döntéshozatalt, igazságérzetük fejlesztését, jó cselekedetek gyakorlását a társaikkal, konfliktuskezelésbe bevonódhat, amennyiben ismeri az esetet, ítéletalkotásuk, realitásérzékük fejlesztését, kreativitásuk kibontakozását segítjük az által, hogy javaslatot tehet egy projekt, ötlet megvalósítására, melybe a szülőket is bevonjuk. Mindezt persze koronában teheti meg az éppen aktuális király, ezzel is a megkülönböztetett figyelem ráirányulását biztosítom.

Rendszeresítettem egy füzetet arra a célra, hogy a királyság végén hazavihetik a gyermekek és a szülőkkel otthon írhatnak, rajzolhatnak, fotókat ragaszthatnak bele a heti élményekről, vagy általában az óvodával kapcsolatos eseményekről. Volt, akinek a testvére gyönyörű rajzzal ajándékozott meg minket, olyan is volt, akinél hetekig volt “elfekvőben” a füzet és végül semmit nem írtak bele, lettek fotók, írások, melyek szép emlékek lesznek csupán pár év múlva. De ezek az emlékek kellenek lelkünk simogatásához, elrévedezni némely eseményen, gyerkőcön, sztorin.

(Ha akadna a kedves olvasóim között olyan, akinek nincs ilyen átlagos gyermek a csoportjában, esetleg nem érzi ezt a problémát, amit felvetettem, attól bocs, hogy az idejét raboltam.)

Leave a Reply