Szerepjátékok új köntösben

Generációk óta mindig kedvelt játéka volt a nagyobbacska gyermekeknek a szerepjáték. Nincs ez másképp ma sem. Játékukban újraélik a felnőttektől “ellesett” tevékenységeket, szituációkat, melyeket fantáziájukkal, a környezet adta lehetőségekkel tovább színeznek. A meg nem értett viselkedésmintákat másolják, gyakran ugyanazokat a szófordulatokat halljuk vissza, melyeket otthon a családban hallanak, gesztusokat, mimikát, testbeszédet, melyet valahol látott és felidézi. Játékukban viszontlátjuk a szülők viselkedését bizonyos helyzetekben, anya, apa, nagyszülők, testvér reakcióit.

Haladnunk kell a korral a játékeszközöket illetően is, mert újabb és újabb tárgyak veszik át a régebbiek szerepét nyilvánvalóan a technikai fejlődés következményeként. Az orvosos játék régi kellékeit (vizsgáló terítő, vérnyomásmérő, lázmérő, lázlap, sztetoszkóp, stb.) bővítenünk kell pl. (régi, akkumulátortól megszabadított) mobiltelefonnal, hiszen a mentőkkel a kapcsolatot azon tartják. A mentőben jó, ha van GPS, hiszen gyorsan oda kell találni a beteghez. Számítógép is szükséges (régi klaviatúra és egy felnyitható doboz is megteszi) a betegek nyilvántartására, receptfelírásra. Sorszámok (kipöttyözött cédulák, amit meg tudnak számolni) is kellenek az érkezett betegek felvételéhez. (Mennyi lehetőség van ebben matematikai képességeket fejleszteni, kivárni, akarati tulajdonságokat fejleszteni stb.)

A boltos játék elengedhetetlen eszköze az árleolvasó, pénztárgép (online 🙂 ), kosarak, árcédulák (pöttyözött árakkal), fizetőeszköz, pénz vagy bankkártya. Ehhez kell kártyabeolvasó (POS terminal), de lehet paypass-os is a fizetés. Igen, néhány gyerek ezt is megfigyeli és tudja, hogy így is lehet fizetni, hiszen együtt vásárol a szülőkkel. Nagyon sok árura is szükség van, hiszen gyakran átvándorol minden a babaszobába, mert nagy bevásárlás volt, és akkor be kell zárni a boltot, vagy árufeltöltés következik. Szükséges még nyitvatartást mutató tábla (piros és  zöld oldalú, ehhez nem szükséges ledvilágítás :).

A fodrászos játékot a hajszárító, csavarók, kefék, fésűk, kendők, burák mellet hajvasalóval is bővíthetjük. Ide kellenek a “pletykalapok”, vagyis az újságok, Buci maci stb. A közlekedési játékhoz jelzőlámpák, rendőrsapkák, jogosítványok (fotó helyén óvodai jel), zebra, közlekedési táblák, benzinkút és mobiltelefonok szükségesek. A babaszobában is kellenek új eszközök, pl. bébiőr, eldobható pelenkák, mikrosütő, turmixgép, mosogatógép, mosó,- és szárítógép. A mobiltelefonok, tabletek világában szinte minden pillanatban készíthetnek szelfit (az én lányaim már szelfibottal készítik a fotókat). Mindenki azzal és úgy bővítheti a kelléktárát, amire igénye van a gyermekeknek, amiről van saját élményük, tapasztalatuk.

Soha ne felejtsük el először megkérdezni a gyermekeket, hogy szerintük mire lehetne használni az új eszközt, mert biztosan sokkal jobbak jutnak eszükbe, mint nekünk. Egy egyszerű “Mit lehetne vele játszani?” kérdésre adott válaszokon meglepődhetünk tájékozottságukon, fantáziájukon. Sokkal nagyobb öröm számukra, ha azt érzik, hogy ők találták ki, mintha készen nyújtjuk az eszközhöz a használati utasítást.

Gyakran arra gondolok, hogy a mi gyerekkorunkban milyen kreatívak voltunk a játékainkban, hiszen jóformán mindent nekünk kellett “legyártani”, ha játszani akartunk (pl. téglaporból pirospaprika), de ez olyan fellengzősen hangzik és nem is igaz, mert a mai gyerekek sokkal több mindennel tisztában vannak már óvodás korukban, kreatívak, ügyesek, életre valóbbak. Viszont a mai gyerekeknek készen adják a játékboltok a kezükbe az eszközt, kevesebb fantáziát igényel azok használata, így a játékkal járó öröm is kisebb, hamarabb ráunnak, hiszen csak tologatni, forgatni, rakosgatni tudják a pónilovakat, stb. (itt most nem a csúcs szuper fejlesztő játékokról beszélek, ugyanis az sem mind szuper és nem ugyanazt a célt szolgálja, mint egy szerepjáték eszköze). De ne becsüljük le ezek fontosságát sem! Ha a gyermekek megtöltik tartalommal a mozdulatokat, a szituációt, szimbolikusan bármivé, bárkivé válhatnak, a játék varázsa nekik is ugyanaz, mint nekünk volt gyerekként. Ezt semmi sem pótolhatja sem most, sem később. Ne nekik rójuk fel azt, ha nem elég kitartóak a játékban, hiszen minden és mindenki kapkod, ideges, stresszel a környezetükben (bocs a kivételtől, ha van ilyen), anya amíg megfőzi a vacsit bedob egy mosást a gépbe, válaszol 3 emailre, és beszél apával is telefonon. Valljuk be, azért régen csak a vacsorával foglakoztak az anyukák, mert a mosáshoz egy egész délelőtt kellett (tárcsás mosógép, külön centrifuga), telefon nem volt, internet pláne!

Mi a mi feladatunk a játékot illetően? Sok-sok élményhez juttatni a gyermekeket együtt játszással, személyes példaadással viselkedésminták közvetítése, közösen kitalálni miből mit készítsünk, “eldugni” a játékba a fejlesztő tevékenységet, és az sem baj, ha mi is fergetegesen jól érezzük magunkat közben. Hisz tudjuk: az óvónők csak játszanak… legyen úgy!

Leave a Reply