Manapság az újdonság a menő

Azok a bizonyos tárgyi feltételek

Ha ezt hallom, gyakran eszembe jutnak azok a “régi szép idők”. Sokkal igényesebbek lettünk mindenben. Megértem, de!

Már nem lehet egy egyszerű melegítőben edzeni, csak márkásban, mert mindenki megbámul az edzőteremben. A vized sem mindegy miből iszod, mert mindenképp valamelyik sportáruházban kapható flakonhoz ragaszkodsz.

Nem mindegy, milyen szatyrot lóbálsz, melyik márkás cég reklámja himbálózik rajta. A ruhákat már nem is említem… Nagymamámék a muskátlit és egyéb virágokat átteleltették, ma rohanunk a virágboltba és jó drágán megvesszük azt, amelyik már virágzik. A növényeinket szépen “megrendszabályozzuk”, nehogy már úgy nőjenek, ahogy nekik tetszik! Van burkolat az udvarunkon, házunkban, házunkon, rakunk a szívünkre is jó nagyot, nehogy valaki belelásson az érzéseinkbe. A sok divatos, márkás cucc mellett nem divat őszintének lenni, ha pedig megpróbálod, kilógsz a sorból. Nagy palástunk van minden probléma elfedésére, álarc mögötti arcunk sokszor elfárad a  műmájer-vigyorban. Néhány ember sajnos pont olyan arccal jár-kel a világban, mint a próbababa, amiről leszedték rá az új szettet.

Szalonnasütéshez nem kellett kőből kirakott csoda, csak száraz fa meg papír, no meg jófajta szalonna, kenyér. Jó volt ülni farönkön, téglán, ma már menő kerti bútort kell választani. Egy pléden vígan hancúrozhattak a gyerekek, manapság mindenféle gyerek ülőalkalmatosságok vannak kintre, bentre. A játékokkal telezsúfolt szobában egyedül ténfereg sok gyerek, mert nem az eszköz kell neki, hanem a SZÜLŐ!

Egy ágyban több testvér is felnőtt, most ragaszkodunk a külön szobához. A ruháink már nem férnek el a szekrényben, külön gardróbszobát nyitunk erre a célra. Van hétköznapi és ünnepi étkészletünk, minden ünnephez terítőnk, csak az asztalnál már lehet, hogy nem olyan bensőségesek a beszélgetések, mint mikor csak kicsorbult tányérból ettünk. Lecseréljük a karácsonyfa díszeket, mert a régi már nem trendi, pedig azokhoz mennyi emlék köt minket!

Nem divatos kerékpárral ciki közlekedni, az autónkat is le kell cserélni, pedig a réginek sincs semmi baja. Szülinapra “élményt” vásárolunk egymásnak, mert a puszta lényünkkel, egy készített ajándékkal már nem tudunk örömöt szerezni, vagy csak keveseknek. Nyaralni lehetőleg olyan helyre megyünk, ami jó messze van és baromi sokba kerül, hogy a FB-on mindenki lássa. Onnan persze hozunk hűtőmágnest, ami tipikusan az az ajándék, hogy frászt kapok tőle. A hűtőről mindig lecsúszik…

Lassan minden új a környezetünkben, rajtunk, családunkon, csak épp semmihez nem köt minket semmilyen emlék. De hát a kacatokat sem lehet őrizni egy életen keresztül. A legfontosabbakat azonban igen. Azoktól soha meg nem válnék. Mert azok az én “filléres emlékeim, melyek oly drágák nekem”.

Leave a Reply