Elképzelt nyár

Óvodásaink nagy része a nyári szünetet otthon tölti. 

Elképzeltem, hogyan.

Az egyik gyermeknek dolgoznak a szülei, ezért hol a nagymamánál, hol a keresztszülőknél, az uncsitesókkal tölti a nyarat. Különféle programokat szerveznek a gyerekeknek. No, nem a drágábbik fajtákat, csak néha fagyizás, egy bábszínház, közös táblajátékok és néha mesét is felolvasnak nekik. A gyerekeket bevonják a házi munkába, takarítanak, mosogatnak, sokat ügyesednek őszre. Bíznak bennük, ezért néha még az utcára is kimehetnek kutyát sétáltatni, boltba vásárolni.

A másik gyermeknek minden szépet és jót ígérnek a szülők, de annak a felét sem tartják be. Mert vagy oda sem figyelnek arra, amit a gyermek kérdez és ők válaszolnak, vagy valóban szeretnék teljesíteni az ígért dolgokat, de valami miatt teljesen másképp alakulnak a dolgok… A végeredmény ugyanaz: csalódottság érzése a gyermekben, bizalomvesztés a felnőttek iránt, dac, düh, elégedetlenség mindkét fél részéről. A kiábrándult szülő elfásultan rója a napokat a munkahelyén, ingerült a családjával, a kisgyermek pedig hiába várta a nyarat: minden ugyanaz marad. Egyedül, unatkozva menekül a gyermek, vagy egyenesen a szülő küldi a telefonhoz, laptophoz…

Van, akinek elváltak a szülei. Sokszor úgy érzi magát a gyermek, mint egy csomag: valahova le kell rakni, megőrzésre. Apa elviszi két hétre, de valahogy a “mozaikcsaládban” nem találja a helyét. Nincs kapcsolata féltestvéreivel, kicsinek, fölöslegesnek, betolakodónak tartják a családban. Elviszik magukkal minden olyan helyre, ahova anyával nem jutna el, de nincs öröme ezekben a kirándulásokban, mert folyamatosan érzi: nem közéjük való. Emiatt vágyik haza, többször el is pityeredik. Persze senki nem érti, hiszen “Mindent megadunk neki és itt bőg! Hát ennek semmi se jó!”

Egy kisgyerek otthon tölti a nyarat sok testvérével. Legnagyobb szórakozásuk az, ha kivihetik a lavór vizet és azt a nap felmelegíti: következhet a strandolás. Az sem baj, ha korog a gyomor, mert a pancsolás feledteti mindezt. Nincs naptej, folyadékpótlás, gyümölcs is csak annyi, amennyit a szomszéd néni szánakozásból a kezükbe nyom. Mondván: hátha így nem szedik le zölden a fáról… Szülői felügyelet gyakran nincs, vagy a nagyobb testvér látja el ezt a feladatot, aki ingerült, mert megint a “pisisekre” kell vigyáznia. Legszívesebben pedig a barátnőjével lenne…

Egy kisgyerek szüleivel utazik egy távoli országba. Átéli a repülés, a hajózás élményét, megláthatja a tengert, sőt, fürödhet, búvárkodhat is benne apáékkal. De ez a kisfiú nagyon követelőző: nem érti, miért nem lehet megvenni a sok drága játékot, állandóan nyafog, és a szüleit zsarolja. Az illúzió a szép nyaralásról szertefoszlik: a szülők egymást kezdik hibáztatni, vajon melyikőjük rontotta el a nevelésnek azt az “óráját”, amelyiken a megelégedésről és az öröm képességéről volt szó. Csalódottan térnek haza, megfogadják, hogy ezzel a követelőző gyermekkel soha többé nem mennek sehova…ami kitart egészen jövő nyárig.

Egy kislányt a nagymamája nevel. Sütnek finom sütiket, együtt fejtik a borsót, amit utána megfőznek. Megtanítja a nagyika hogy kell fonni, így a babája haját mindennap befonja. Együtt szedik össze a tojásokat a tyúkok alól, takarítják az ólakat. Nincs hangos szóváltás, elégedetlenkedés, követelőzés, megelégszenek az utcai fagyiárus jégdarabkás termékével. De annak a fagyinak különös szerepe van: együtt, mosolyogva, beszélgetve fogyasztják el. Eszébe sem jut a kislánynak, hogy még egyet kérjen, hiszen akkor holnap hiába hallja a fagyiskocsi szignálját, hiába fut a nagyi után, nem jut két adag egy napra. Gyümölcs is csak akkor kerül az asztalra, ha le nem fagy, vagy valaki el nem lopja, mert a kerítés javítására nincs pénz. De ha terem a fán, akkor az aztán tényleg biogyümölcs, mert a mama nem bír permetezni.

Ki tudja, hányféleképpen telik még a nyár kisóvodásaink közül… sajnos a nyári időszakban szem elől téveszthetjük a sajnálatos eseteket, az elhanyagolást, esetleg a bántalmazást, abúzust. Csak remélni tudom, hogy minden kisgyermek testi-lelki épségben “éli túl” a várva-várt nyári szünetet. Legyen így!

Leave a Reply