Egy felháborító eset margójára

A napokban olvastam egy cikket, miszerint az óvónő leragasztotta egy gyerek száját…

Láttam a videót is, melyben az apuka elmondja részletesen, hogy mi mindent csinált a kisfiával az óvó néni. És ez sajnos nem egyedi eset, mert a kommentekben, ill. korábbi cikkekben olvastam már hasonló dolgokat, ami akkor is kiverte nálam a biztosítékot. Rettenetesen fel vagyok háborodva! Ne mondja nekem senki, hogy “hallgattassék meg a másik fél is”, mert erre nincs mentség! Hogy jön ahhoz bárki is, aki óvó néninek vallja magát, hogy egy (vagy több) ilyen cselekedettel lejáratja azt az óvónői társadalmat, aminek semmilyen, hangsúlyozom, semmilyen! tekintélye, presztizse nincs?! Már elfelejtette, mire esküdött fel? Nem vett részt semmilyen továbbképzésen az elmúlt években, ahol a mai gyerekekre adaptálható korszerű, új módszereket tanulhatott volna? És ha volt olyan a környezetében, akinek erről tudomása volt, akkor miért nem szólt neki, hogy hagyja abba? Neki nincs gyereke vagy unokája? Ha fáradt, ingerült volt, miért nem ment táppénzre, szabadságra? Hogyan fogjuk így a pályára csábítani, ott megtartani az új óvó néniket? És ha nem lesznek óvónői utánpótlások, hogyan fogja majd a lassacskán kiöregedő réteg pótolni a hiányzó embereket, hogyan tudunk majd megfelelni a törvényeknek, elvárásoknak? Tele vagyok kérdésekkel és tehetetlen dühvel.

A felkapott hír  futótűz sebességével szaladt végig az országon. Egy (két) ember cselekedete miatt ismét  le lesz írva az egész óvónői társadalom. A keservesen felépített, imbolygó lábakon álló, sokszor megmosolygott, kigúnyolt, lenézett szakma, hivatás megint kapott egy nyilat. Mások cselekedetei miatt kell mindenkinek vezekelni, és szembenézni a pocskondiázó, lekicsinylő magatartással. Mi szeretnénk magunknak egy kicsit nagyobb szakmai elismerést? Nagyobb megbecsülést? Szerintetek mikorra felejtődnek el ezek a szörnyű dolgok? Mikorra felejti el a gyermek, amit vele tettek? És ha újból lesz valaki, aki nem bírja a mindennapok nehézségeit, és ugyanígy tesz? Alkalmas-e a mostani minősítési,- tanfelügyeleti ellenőrzési rendszer az alkalmatlanok kiszűrésére? Mindannyian tudjuk, hogy nem. Sem a portfólióból, sem abból a néhány látogatott órából nem lehet megállapítani azt, hogy egy óvónő hogyan viselkedik, miket mond, tesz.

Minden rendszerben, munkahelyen, szakmában vannak itt-ott anomáliák. A bűn az, ha elfordítjuk a fejünket és nem akarjuk meglátni azt, amit meg kellene látni. A kolléganőn a kimerültség jeleit, a gyermeken a viselkedési problémákat idejében jelezni az illetékes pedagógiai szakszolgálatnak, pszichológus segítségét kérni, esetleg a szülőknek segítséget nyújtani nevelési problémáikban. Talán akkor nem fordulnának elő ilyen sajnálatos és egyben felháborító esetek.

5 hozzászólás

  1. 🙁 Szomorú, és felháborító! 🙁 Hogy alkalmas-e a mostani minősítési, tanfelügyeleti rendszer az ilyen esetek kiszűrésére??? Háát a legmesszemenőbbig NEM! Sajnos! Sőt! Ismerek olyat akit ez a rendszer 100%- ra minősített, pedig….. a helyzet hasonló…pedig pont ez lenne a cél! 🙁

    1. Ha “a helyzet hasonló”, akkor ne csukd be a szemed! Tudod, “bűnösök közt cinkos, aki néma!”. Köszönöm válaszod. 🙂

Leave a Reply