Startvonalon

Még le sem zártuk az előző nevelési évet, máris itt az újabb.

Lassan minden játék  lefertőtlenítve, a babák megfésülve tiszta ruhában, az óvodák tisztán, feldíszítve, szekrényekben, mosdókban rendben a jelek felragasztva, még egy-két csinosítás a napos táblán, plakát készen az év eleji szülői értekezletre és kezdődhet! (Vagy folytatódhat.) A gyermekek birtokukba veszik majd a jól megszokott   játékokat, örülnek a kis barátok egymásnak, mesélnek és mesélnek a nyári élményeikről, az új játékaikról, mindenről.

Az óvó nénik bújják az új éves terv elkészítéséhez az ajánlásokat, böngészik az internetes csoportokat, eszmét, ötletet cserélnek, gazdagítják saját és egymás repertoárját. Kutakodnak új mesék, versek, megvalósítási lehetőségek, módszerek után. Mert mi nem elégszünk meg azzal ami van. Mert mi tudunk és akarunk fejlődni. A jelen kor megkívánta kihívásoknak, az új szemléleteknek és a teljesen megváltozott gyermekcsoportok összetevőinek mind meg akarunk felelni. Mert mi nem hátrálunk meg a portfólió írásától, a minősítési rendszertől, a társadalmi elvárásoktól. Mert mi hittel és szeretettel kezdjük meg a következő évet akkor is, ha éjszakákba nyúlóan kanyarítjuk igényes betűinket a naplókban, tervezzük a lehető legélménydúsabb napokat a kicsiknek. Mert mi nem csap(hat)juk össze a dolgainkat, hiszen  példát kell hogy mutassunk szülőknek, kollégáknak, gyerekeknek egyaránt.

Aztán mosolyogva állapítjuk meg, hogy megint mennyit nőttek, okosodtak a kis drágáink. Hiányoztak nekünk azok, akikkel egész nyáron nem találkoztunk. Jó lesz újra látni őket. Jó lesz ismét amikor az ölünkbe kucorodnak és hallgatják amit mesélünk, énekelünk nekik. Biztosan el fogunk fáradni páran már az elején, de mindent kárpótol majd a szemük csillogása és a kézzel fogható, szinte tapintható szeretetük.

Hát ezért érdemes!

 

Leave a Reply