Beszoktatás, visszaszoktatás

Óvodai beszoktatás, visszaszoktatás

Olyan összetett problémát taglalok, mely egyaránt foglalkoztat szülőket, gyerekeket, óvodapedagógusokat. Sok esetben beszoktatási tervet készítünk, melynek mentén több opció közül választhatunk, ill. alkalmazhatjuk a már jól bevált módszereinket.

  1.  Anyás beszoktatás: a gyermeket az anyuka jelenlétében szoktatjuk, benn lehet vele a megbeszélt időkeretben, együtt ismerkedhetnek meg az óvoda játékaival, az óvó nénivel, a gyerekekkel, a szabályokkal, a napirenddel. Ez jó annak a gyermeknek, akinek ott van az anyukája, de neki is csak addig, amíg ott van. Nehezen fogadja el a gyermek, hogy miért nem lehet vele mindig anya az oviban. Aztán ott vannak azok a gyermekek is, akiknek nem tud jelen lenni az anyukájuk a beszoktatás első napjaiban, mert már dolgozni kell mennie, vagy mert nem ért ezzel a beszoktatási módszerrel egyet. Ezek a gyerekek nem tudják elfogadni, hogy a Katika mamája ott lehet, miközben az övé sehol sincs, ez erős frusztrációt válthat ki a gyermekből és csak fokozza a meg nem értést.
  2. Fokozatos beszoktatás: az új gyermekek nem egyszerre érkeznek, hanem bizonyos időeltolással, pl. 4-5 nap múlva érkeznek újabbak a csoportba.  Ennek az a hátránya, hogy akik már elfogadták az új helyzetet, környezetet, az újonnan érkezők kétségbeesett sírása láttán elbizonytalanodnak és társulnak a kesergésben.
  3. Beszoktatás egyszerre érkező kiscsoportosoknál: első nap mindenki megrémülve, szorongva fogadja az új helyzetet, néhányan sírnak, toporzékolnak, ami teljesen érthető. Teszik ezt mindaddig, amíg meg nem bizonyosodnak arról, hogy anya, vagy apa tényleg mindig érte jön, soha nem hagyja itt az oviban délután.

Mi az a szülő részéről, ami segítheti az ovi könnyebb elfogadását?

Mesélni kell szépeket a saját óvodás élményekről (ha kevés van ilyen, akkor engedjük el a fantáziánkat) az ovi varázslatáról, hogy ott mi mindent fognak játszani, milyen új és érdekes játékok vannak. Nem ám elrettenteni a gyermeket, hogy “Majd az oviban megtudod kisfiam! Ott nem csinálhatod ezt, amit itthon!” Nem ám negatív jelzőkkel illetni az óvó nénit, akit nem is ismer a szülő, csak hallott róla, és negatív véleményt formál alaptalanul. Lehet építeni az ovi napirendjére (és kell is), hiszen akinek reggel 8-ra be kell érnie az oviba, az nem nézheti 10-ig a mesét. A biztonságérzet kialakításában nagyon sokat tudnak segíteni a szülők. Persze mindig vannak nehezen elszakadó gyermekek, mert érzik, hogy ott nem fog annyi figyelem esni rájuk, mint otthon, hiszen 25-30 fős csoportokban lehetetlen úgy törődni egy kisgyermekkel, mint otthon eggyel, kettővel.

Mi az az óvó néni részéről, ami segítheti a könnyebb beszoktatást?

Elsősorban a személyisége, a kisugárzása, a mosolya, a megnyugtató hangja, a mindenre figyelés képessége, az elfogulatlanság minden gyermekkel. A bábok, a furulya használata, a figyelem átterelés módszere. A rövid és érthető válaszok, mondatok, a megnyugtató simogatás, ringatás. A megértés, az elfogadás, az éneklés, a leleményesség, mely nélkül kudarcokkal teli lesz felnőttnek, gyermeknek egyaránt a beszoktatás. Az otthonról hozott alvókák, macik, babák mind-mind megnyugtatják a gyermeket.

A visszaszoktatás

A gyermekek örülnek egymásnak, a régi jól ismert környezetnek, a kedvenc játékoknak. Az óvó néni emlékszik arra, hogy kinek mi volt a legkedvesebb tevékenysége, azok felajánlása sokat segíthet. Tudja, hogy Rozikának a hercegnős kirakó volt a kedvence, őt ezzel várja, stb.

Nem könnyű. Sok szülő nehezebben fogadja el a gyermeke beóvodázását, mint maga a csemete. Megértem, ha sír a szülő, szomorú, egész nap a gyermeke körül forog minden gondolata, de jó, ha ez nem látszik rajta, vagy legalábbis amíg elbúcsúznak, nem fakad sírva, nem mutatja, hogy szomorú. Hinni és bízni kell az óvó nénikben, akikre rábízzák féltett kincseiket, hogy hamar és ügyesen túl lesznek a gyermekek ezeken a nehéz napokon. Bizton állíthatom, hogy 1-2 hét múlva mosolyogva, vagy legalábbis sírás nélkül érkezik majd a kicsi az oviba. Kívánom, hogy így legyen!

Leave a Reply