Az elengedés művészete

Sajnos már kisgyermekkorban meg kell tanulni, hogy semmi nem állandó. 

Az óvodás korú gyermekek nyiladozó értelme és pszichéje nagy tehernek van kitéve, amikor valami kedves, megszokott dolog, vagy egy kedves, szeretett gyermek, felnőtt eltávozik mellőlük. Nem (feltétlenül) a halálra gondolok, csak egyszerű dolgokra, mint pl. egy-egy csoporttárs, jó barát elköltözése, másik oviba íratása. A megszokott dolgokhoz, a jól bejáratott napi rutinhoz a felnőttek többsége is ragaszkodik, egy gyermeknek pedig a biztonságérzetet nyújtja mindez. Ha valaki kiesik a látószögéből, nincs ott a legjobb barát az oviban, eleinte nagy űrt érez, amit nem pótolhat más kisgyerek, pont úgy, mint a felnőttek esetében. Magányosan, szomorúan várja, hogy mikor lép ismét be az ajtón  és újból kirakózhatnának, vagy más kedvenc elfoglaltságukba vághatnának újból. Ennek megértése, elfogadása egy amúgy is érzékeny gyermek esetében hosszú folyamat. Itt lép életbe az óvó néni leleményessége, varázsa. Az elköltözött kisgyermek jelét nem azonnal “tünteti el”, sokszor és sokat beszélgethetnek arról, hogy a barát is biztosan jól érzi magát az új közösségben, nem szomorkodik, keres magának új játszótársakat. Több, a csalódott gyermek számára érdekes tevékenység felajánlásával mélyíthetjük személyes kapcsolatunkat, esetleg a bizalmába fogadhat más kisgyereket is ez által. Hasznos és nálam bevált módszer, hogy ilyenkor csakis vele, külön játszom, beszélgetek. Mivel már nagycsoportosaim is vannak, ezért kezdem bevezetni a sakk világába őket aprólékos lépésekkel. Ez a játék kínálja magát szinte a páros tevékenységre, az agy kikapcsolására mindenből, hiszen csak a táblára és a játékra fókuszál mindkét fél. (Kivéve az óvó nénit, akinek ugye hátul is van szeme.) Sokat beszélgetünk négyszemközt a gyerekekkel. Nem csak és kizárólag, de sokat, hiszen amit nekem elmondanak, nem biztos, hogy a csoport előtt is megtennék. Érvényes ez főleg a szerény, gátlásos, szorongó, visszahúzódó gyermekekre. De gondoljunk csak bele, mi felnőttek sem minden körülmények között vagyunk kommunikatívak. A belső feszültségek oldása nem csak a játékban, de az éneklésben, mesélésben, bábozásban is egyaránt megtörténik. Felszabadítja őket a mozgás minden formája, valamint az alkotások pillanatai. Ajándékot pedig bárkinek és bármikor készíthetünk, így az elköltözött barátnak is. Szerencsére az internet világában már nincs akadálya annak, hogy el is juttassuk szerettünknek a “rád gondoltam” ajándékokat, még ha csak lefotózott ajándék formájában is tesszük azt.

Leave a Reply