Fogas kérdés

Reggel 6,30 az óra, éppen csak a köpenyt kanyarítom magamra, pár gyerek már akcióra készen várja az ötletemet, mit fogunk rajzolni, játszani… nem a legjobb időpont a toppon levésre, hiszen vannak, akik délután vannak elemükben, ezek közé tartozom. Mennyivel jobb lenne, ha délután 4-kor kezdődne az ovi, mesélés közben még akár táncra is tudnék perdülni. Így azonban a két behörpintett kávémra hagyatkozhatom, amit kissé ellensúlyoz a két magnebéhat, ami ugyebár 30 oviban eltöltött év után már dukál, bármennyire is rózsaszín szemüvegben próbálja az ember lánya szemlélni  és követni a pörgős világot.

Megérkezik a Tündérvirágszál, ajtó kivágódik, nyitnám köszönésre a számat, mikor már tolul a kérdés: hol van a gyerek foga? Gyors lapozás a vincseszterben: tudnom kéne? Láttam a fogat? Egyáltalán kiesett? Itt esett ki az oviban és nem tudok róla? Hová tűnhetett? Lenyelte szegény? Vagy valaki kidobta? Nem tudok válaszolni, nem tudom lefolytatni a gyors nyomozást a gyerekek körében, mert nincs rá idő: a fogat itt és most kéne előadnom. Biztosan otthon elrakták volna valami dobozkába emlékbe, én meg nem tudom odaadni. Állok megkövülten, köszönni is elfelejtek már, az jut eszembe, ha egy öregotthonban dolgoznék, talán bűnösnek érezném magam, amiért a Pista bácsi fogát nem a saját poharába tettem, de így, semmi!

Bevallom, hogy nem tudok semmit a keresett fogról, amikor (véletlenül éppen egyszerre voltunk benn a kolléganővel) mondja a “párom”, hogy egy zsebkendőben a szekrényre tette. Jajj! Egy összegyűrt zsebkendőt kidobtam, gondoltam használt volt, ezért. Szóval kidobtam. Nem merem bevallani, de én dobtam a kukába a fogat, amit annyira vártak, hogy jogos tulajdonosa őrizhesse tovább. Eszembe jutnak vigasztaló mondatok: sebaj, van még a gyerek szájában pár tejfog, mindnek ez lesz a sorsa, húszat meg csak nem akarnak tárolni, bármennyire is mű(emlék)gyűjtő a család… de ez volt az első, ami kiesett. Hát, összetörten indult a nap, de annál vidámabban folytatódott. Ebéd után persze alaposan megmosta mindenki a megmaradt tejes tejfogait.

Eszembe jutott egy nyári nagy mondása egy másik Tündérnek: óvó néni, nekem meg kiesett a műfogam! (Elnézve a magyar emberek fogállapotát, lassan többet beszélhetünk a műfogról, mint az igaziról.) Ez volt az én napi fogas kérdésem.

Tanulság: mindig tudd, hova teszed a kihullott tejfogakat!

Leave a Reply