A tiltakozás ellenszere

Van-e arra mód, hogy a váltig tiltakozó, ellenállást tanúsító gyermeket rávegyük, meggyőzzük, jobb belátásra bírjuk? Milyen helyzetekben adódnak effajta problémák? Hogyan tudjuk azokat elkerülni, megelőzni? 

Megannyi kérdés megfogalmazódik szülőkben, pedagógusokban olyan helyzetekben, amikor a gyermek már akár egész kicsiként elutasítja az együttműködést. Azt érezhetjük, hogy kudarcot vallunk, hiszen nem tudjuk ebből az állapotából kimozdítani. Előfordulhat az is, hogy hasonló szituációkban reagál a gyermek mindig ugyanúgy, vagyis elutasítóan.

Amikor még nagyon kicsi, és pl. azért tör ki rajta a sírás, mert nem azt a nadrágot szeretné felvenni, amelyiket mi aznapra kikészítettünk, egyszerűen ajánljunk fel két választási lehetőséget. (Spongyabobos, vagy Verdás legyen a mai nadrág?) Valószínűleg eszébe sem fog jutni, hogy nem akar öltözködni, hiszen választhat és meg is fogja tenni.

A választás lehetőségének felajánlása nagyon fontos.

Ha a gyermek tapasztalja a következetlen magatartást a felnőttek részéről, akkor bizonytalanságában kipróbálja azt is, hogy “meddig mehet el”, feszegeti a határokat és várja a reakciókat viselkedésére. Tapasztalatom szerint nagyon megértőekké válnak minden olyan esetben, amikor a pártatlanság, az elfogulatlanság talaján időkorlátot, vagy – szebben hangzik -, ha szabott időt adunk valamilyen tevékenységre. Ezt a jutalomidőt csökkenthetjük, növelhetjük annak függvényében, mit kíván meg a helyzet. (A tojásfőző óra olcsó. Kiváló erre a célra. 🙂

Az idővel való helyes bánásmódra, időnk hasznos és aktív kihasználására már egész kicsi korban megtaníthatjuk gyermekeinket. Ennek felnőtt korban nagy hasznát fogja venni.

A kritikus helyzetek megelőzésére, a tiltakozást kiváltó szituációk csökkentésére a megfigyelés a legjobb módszer. Figyeljük meg először önmagunkat, mit mondtunk, mit tettünk, vagy ígértünk a gyermeknek, vezessük le az előttünk álló pár percet gondolatban, hiszen sok esetben kiszámítható a gyermekek reakciója. Ha folyton tiltjuk valamitől, és nem magyarázzuk el neki a saját szintjének megfelelően, hogy miért nem ajánljuk neki ezt, vagy azt megtenni, akkor nem fogja megérteni.

Ha felajánlunk egy másfajta, a gyermek számára érdekes tevékenységet, akkor az ellenállás helyett az új lehetőségre fog koncentrálni. 

Higgyük el, a gyermek nem úgy ébred reggel, hogy “ma mindenkit bosszantani fogok”. Helyette a felnőttek ingerküszöbe tolódik hol jobbra, hol balra, hiszen a napi teendők sokasága, az állandó rohanás sokkal inkább általunk teszi a gyermeket ellenállóvá, mint saját magától.

Végül a sokat leírt és mindig célravezető módszert ajánlanám, az őszinte szeretetet és tiszteletet a gyermek iránt. (De nem ám csak úgy immel-ámmal, hanem igazán, szívvel-lélekkel!) Akkor is, ha rossz napja van, akkor is, ha mindenért durcizik, akkor is ha esik, akkor is ha süt a nap…

Vegyük komolyan a gyermekeket és a problémáikat minden korban!

Leave a Reply