Mennyből az angyal, eljött hozzátok?

Minden ember már nagyon várta a karácsonyt. De vajon tényleg beengedtük a kis Jézust?

A szívünkbe, a lelkünkbe, az otthonunkba, a családunkba? A gyermekek megannyiféleképpen ünnepeltek. Mindenkinek el kellett fogadnia a szentestét úgy, ahogy a szülei “megrendezték” azt neki. Óvodásaink elképzelt karácsonyát vízionáltam, de szerintem nem nagyon járok messze a hiteles valóság showktól.

1. család

A szülők már napok óta ingerültek egymással. Nem igazán van miből vásárolni, a gyereknek meg szerették volna venni azt a pónit, amit már két hónapja kinézett magának, de sajnos nem fér bele a költségvetésükbe, egy kis csizma pedig sokkal fontosabb lenne. A keresztszülőknek elárulták, mi a gyerek óhaja, hátha majd ők megveszik. Csak egy olcsó, műanyag pónit tudtak venni. A szerény karácsonyi vacsora semmiben sem különbözik a többi vacsorától, legalábbis küllemében. Az édesanya otthon talált anyagokból ügyesen, szépen feldíszítette a lakást, a kislány is segített neki. A fát a szomszéd bácsitól kapták, nem kellett érte fizetni, cserébe amikor csak jut, neki is visznek egy tányér ételt, hiszen a gyermekei messze laknak. Az apa szinte mindenre ingerülten reagál. Már nézi az órát, hogy vajon mikor “szökhetne” el a családtól a haverokhoz egy kis időre, no meg a közös sörözésre. Az anya belenyugvóan veszi tudomásul, hogy a barátok fontosabbak, mint a kis család. A szülők egymásnak nem ajándékoznak. Soha nem is tették. Hiszen ami szükséges, azt amúgy is meg kell venni. Apróságok persze, ruhaneműk, zokni, stb. Minek még azt be is csomagolni? Vendégek érkeznek, az anya szerény süteménnyel és teával kínálja őket. Hatalmas csomagokat raknak a fa alá. Az apa épp hazaér, kicsit spiccesen és megjegyzi: – Na, most jött csak el az igazi Jézuska! – Feszengve bontogatják a csomagokat, hiszen ők semmit nem ajándékoznak, így megy ez évről -évre. Zavarukban hálásan mosolyognak, megköszönik ezerszer a kincseket. Talán majd jövőre ők is viszonozhatják…

2. család

Fényárban úszik a lakás. Minden ízlésesen díszítve, a finom menü az asztalon. Mindenkin ünneplő ruha, anya még fodrászhoz is ment, hogy igazán csinosan nézzen ki. A nagyszülőkkel apa mindjárt megérkezik, mindig együtt ünnepelnek, főleg, amióta a nagypapa beteg lett. Azóta sokkal többet vannak együtt. A Jézuska már a fa alá rakta a rengeteg ajándékot. Mindenki igyekszik türelmes és szeretetteljes lenni mindenkihez. A kis unokák a szobában várják a csengő hangját. Amikor megszólal a csengő, rohannak a nappaliba az ajándékok birtokba vételére, de előtte a család körben állva énekli el közösen a Mennyből az angyalt. Az ovis gyerek büszkén énekli, mutatván, hogy ezt már ő is szépen tudja, a kicsi szeme pedig csak a csomagokra szegeződik. Halkan szól tovább a karácsonyi muzsika, miközben asztalhoz ülnek. Nagyapa most is egy gyönyörű piros almát vesz elő a zsebéből, annyi felé vágja, ahányan ülnek az asztalnál, és mondja: -ha Isten engedi, jövőre is mindenki itt legyen az asztal körül, ez a kívánságom! Nagymama szeme könnybe lábad, a felnőttek tekintete elhomályosul, hiszen mindenki jól tudja, hogy a nagypapának csak hónapjai vannak hátra. Csak a kis unokák nem tudják, ők boldogan játszanak az áhított játékokkal. Aztán nagypapa a térdére ülteti mindkét gyermeket és mesélni kezd. Soha nem könyvből, mindig a saját gyermekkori történeteit mondja, a kicsik pedig szájtátva hallgatják. Vajon jövőre fog-e még mesélni nekik? Vacsora után együtt mennek a templomba imádkozni.

3. család

A gyerekek már nagyon várják apát, aki csak éppen szentestére ér haza, mert külföldön keresi a betevő falatot családja számára. Anya ideges, mert nem tudott elkészülni mindennel, a süti is megégett, a káposzta pedig szétfőtt. Sietve köszön a férjének, aki a két gyereket nem akarja letenni az öléből, annyira hiányoztak neki. A műanyag fa évek óta hűségesen szolgálja a karácsonyokat, a díszek sem változnak rajta. Apa kezdi a bőröndből elővenni a kincseket. A gyerekek lélegzetvisszafojtva várják, vajon nekik mit hozott  a messzi országból? Anya közben a telefonját nézi, lopva elolvassa kedvese üzenetét, majd gyorsan, zavartan kérdezi a férjét, milyen volt az útja. A gyerekek érzik a szülők közti feszültséget, de a játékok feledtetik velük azt. Különben sem értenek semmit az egészből, hogy esténként miért jön az a kedves bácsi anyához, miután beszélt apával telefonon.

4. család

Már régóta kuporgatott a nagymama a karácsonyra. Mindhárom unokájának tudott venni valami olyat, amire vágytak. A nagyobb gyerekek segítettek minden előkészületben: vizet hordtak a kútról, megetették az állatokat, tyúkot pucoltak, a főzésben is segédkeztek. A kisebbik gyermek fát hordott be a tűzre, és kiseperte a konyhát. Fenyőfára nem futotta, csak egy kis ágacska jelezte, hogy itt ma este karácsony kezdődik. Amióta a szülőktől elvették a gyermekeket, nem is látogatják őket, semmit nem vesznek, nem segítenek a nagymamának, pedig csak pár kilométer választja el őket egymástól.  Szerencsére mama jó egészségnek örvend és annyi szeretet ad a három unokának, amennyit csak tud. Szenteste a gyerekek is meglepik a nagyit. Saját maguk sütöttek mákos kalácsot, amíg ő boltban volt. Büszkén szeli meg a nagyobbik lány élete első kalácsát, ami egy kicsit keményre sült ugyan, de az íze nagyon finom lett. Közösen imádkoznak, mielőtt vacsorázni kezdenének.

5. család

Nincs karácsony sem a szívükben, sem a szobában, sehol. Minden ugyanaz, mint bármelyik napon. Veszekedés, italozás, nélkülözés. A különbség csak annyi, hogy zárva lesz a kisbolt és két napra való kenyérrel és zsírral tér haza az anya a boltból. Mérgelődik, hogy nem takarítottak ki a gyerekek, amíg ő a szomszédban volt. Apa azért ideges, mert az áramot is kikötötték, és így nem tudnak tévét nézni. Ezen hangos vitába keverednek a felnőttek, aztán megegyeznek, hogy eladják a tévét is, hátha abból vissza tudják köttetni az áramot. Fáért a nagyobbik fiúval szokott menni az apa az erdőbe, ismernek egy titkos utat, ahol nem lehet baj a fahordással. A kis óvodás gyermek előveszi az oviban készített ajándékot és odaadja a nővérének. Valamiért őt tekinti anyának…

 

Leave a Reply