Gondolkodó

Ha a levél lehullik, fáj az neki?

Ő is sír nagyon, ha magát megüti?

Anyukája, a nagy fa, nem sajnálja?

Az a nedves csepp a könnye rajta?

 

A kisvakond miért nem fullad meg,

mikor a föld alatt sötétben didereg?

A kukac hogy halad, ha nincs is lába,

hogyan tud felmászni mégis a ládára?

 

Hová lesz a buborék, amit kifújtam,

pedig ezt kipukkasztani nem is akartam!

Hová lett a tócsa, amiben ugráltam?

Tegnap még itt volt a kapu aljában.

 

A napocska miért nem fázik télen?

Van anyukája, bebugyolálja melegen?

És ha a kisegér olyan kis aranyos,

apa miért tesz ki neki folyton ragacsot?

 

Jajj, mennyi dolog érdekelne engem!

Az a baj, hogy mindet egyszerre kérdezem?

Ha nekem egyszer lesz egy gyerekem,

majd szépen mindig az ölembe ültetem.

 

Meghallgatom minden okos kérdését,

együtt etetjük majd a kisegérkét,

a buborékunk sose fog elpukkanni,

a napot megpróbáljuk majd idegurítani.

 

Leave a Reply