A hitelesség, vagy kongruencia

Sarkalatos pontja ez a pedagógus hivatásnak. A hiteles személyiség önazonos, vállalja gondolatait,

aszerint is cselekszik, tehát nem a “bort iszik és vizet prédikál” kategóriába tartozik. Nem hasonul meg senki kedvéért nézeteiben, elfogadása mindenkor tükröződik viselkedésén, magatartásán. Mellőzi a túlzott, végletekbe csapó viselkedést, őszintén tud örülni a szülőkkel gyermekeik fejlődésének, a gyerekekkel együtt felszabadult és minden pillanatban a legjobb szándék vezérli cselekedeteiben.

Minden pedagógusnak tisztában kell lennie saját képességeivel, azok határait érdemes feszegetni, és az sem árt, ha tudja miben jó, esetleg a legjobb a közösségben. Az erényeit mindig a rábízott gyermekek között kamatoztatja, pl. ha nagyon szépen énekel, akkor azt szívesen és sokszor teszi, megörvendeztetve ezzel a csoportját. Ha mesélni tud különlegesen magával ragadóan, vagy hegedülni, akkor varázsolja el a gyerekeket minél többször, hiszen nem kell véka alá rejteni a tehetséget. Ez megmutatkozhat a kézügyességben, egyéb területeken való kreativitásban. A hiteles személyiség tisztában van az erényeivel, de nem fellengzősen fitogtatja azt, hanem természetesen ad abból többet a gyerekeknek, ami az igazi vénája.

Szükséges néha kikacsintanunk magunkon kívülre, és úgy próbáljuk értékelni egy-egy szituációban hitelességünket. Messzebbről néha többet lehet látni magunkról, mint belülről, amikor elvakít minket valami. Akár egy vita témája, heve, vagy egy nem éppen őszinte megjegyzés. Nézzük magunkat egy helikopterről néha, ne csak mások fölött körözzünk! Olyasmi ez, mint a házasság. De ez a hűség önmagunknak szól.

Leave a Reply