Meséléshez, bábozáshoz

A betervezett és a spontán érdeklődés során meghallgatott mesékhez készítünk bábokat közösen.

 A síkbábokkal, ujjbábokkal, zacskó bábokkal, dobozokból, flakonokból, hengerekből készített figurákkal nagyon szívesen mesélnek, verselnek, mondókáznak, énekelnek a gyerekek, a  kesztyűs bábokat is közösen használjuk. Vannak opcionálisan több meséhez használható hátterek (fás, erdős, rétes, házikós, palotás, tavas, napocskás, felhős, virágos rétes, stb.), valamint nagyon szeretjük az asztali bábszínházat. Ehhez a legkönnyebb gyártani az eszközöket, amik cserélhetőek is az alaplapon, pl. fák, kút, házikó, állatok, paloták, virágok, tó, hegy, domb stb. Van széktámlára helyezhető mesehelyszínünk is, pl. A három kismalac c. meséhez.   

Elengedhetetlen kelléke a mesélésnek a mesetarisznya, melyben a bábok (amennyiben beleférnek) és a furulyám lapulnak. A magyar népmesék szignálját szoktam furulyázni a mese kezdetén. Ez mindig arra ösztönzi a gyerekeket, hogy ők is a szájuk elé kapják az ujjaikat, és furulyáznak. Hogy valami egységes “zenekari mű” keletkezzen ebből, ezért Gryllus Vilmos egyik dalát “furulyázzák” el (Trüllülü, trülülü, csiri-cseveve). Aztán jöhet a standard versike a mese kezdetén. (Egyszer régen, nagyon régen, kint jártam a meseréten. Ahogy mentem, ahogy jártam, tudjátok, hogy mit találtam? Semmi mást, csak egy mesét, kezdem is az elejét…) Varrattunk puha mesekígyókat, melyeken kényelmesebb ülni és igazán belefeledkezhetnek a történetekbe. A keretet a furulya jelzi, hiszen a mese végén ismét elfújom a szignál dalocskát.

Készítettünk meséskönyvet, leporellót is közösen. Ezek a saját készítésű könyvecskék mindig kedvesebbek a gyerekeknek, hiszen az ő kezük nyomát csodálhatjuk oldalakon keresztül. A nagy igénybevétel és gyakori használat miatt ezek azonban nem tartanak sokáig, így akad munka bőven. Az esztétikai szempontokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, ezért az anyagok, színek, formák használatakor oda kell figyelni az arányokra is a saját készítésű eszközök esetében.

A gyermekek munkái pedig attól csodálatosak, hogy egymást instruálják, és közösen döntenek arról, hogy mi készüljön, miközben maguk is aktívan tevékenykednek a festéssel, színezéssel, vágással, ragasztással, illesztéssel, stb. Nagyon fontos része az anyagbeszerzésnek a gyűjtőmunka, melybe a szülőket, nagyszülőket is bevonjuk. Attól függően, ki, miben tud segíteni, gyűlnek az alapanyagok (sok eszközt köszönhetünk pl.  az ápolónő anyukáknak, stb.). Mi is így voltunk ezzel gyerekkorunkban. A saját magunk által készített játékokkal tudtunk igazán jót játszani, és tett minket kreatív felnőtté is. Talán épp ezért lettünk óvó nénik? Ki tudja.  

Leave a Reply