Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Petikének hívtak. 3 éves lett, így elérkezett a nap, amikor az óvoda kapuját átlépte. Nagyon erősen szorította az anyukája kezét, és folyton kérdezte: – Mikor jössz értem anya? – Tudod kisfiam, amikor aludtál egyet. – De én nem akarok aludni! – Csak egy kicsit próbáld meg! Otthon mindig sikerül. Ahogy így beszélgettek, oda is értek az ajtóhoz. Már várta őket az óvó néni, megmutatta hova rakhatja le a ruháját, hol van az óvodai jele, a kisautó a szekrényben.

Áthúzta a benti cipőjét, de az anyukája kezét nem engedte el. – Gyere velem anya te is! – Majd jövök érted. Mennem kell dolgozni. De nézd csak, mennyi kisgyerek vár már odabent? – S már bent is termett a csoportban. Olyan hirtelen történt minden. Először riadtan nézett szét. Látta, hogy néhányan ülnek a szőnyegen, volt aki a széken kuporgott, egy kislány a maciját szorongatta és cumizott, egy kisfiú pedig sírdogált. Körülnézett és meglátott egy piros kisautót. Odament a polchoz és levette. Elkezdte tologatni a szőnyegen. Egyszer csak mellé szegődött egy másik kisfiú. Nem kérdezett tőle semmit, egyszerűen kitépte a kezéből a kisautót. Az óvó néni mindezt látta. Odament a kisfiúhoz, akit Ákosnak hívtak. – Gyere Ákoska, adjuk vissza Petikének az autót! Nézd, itt vannak a polcon a játékok, még ugyanilyen kisautó is van közöttük. Miután visszakapta a kis kedvenc játékot, kicsit megnyugodott. nem szólt senkihez egész nap, csak azt várta, mikor jön már az anyukája. Délutánra nagyon elfáradt. Mikor megérkezett érte a mamája, még Petike aludt magához szorítva a kis piros autót. Boldog volt, amikor kinyitotta a szemét és nem engedte el az anyukája nyakát hazáig. Otthon apa vacsora közben azt kérdezte: – hogy érezted magad az oviban? – Petike csak ennyit mondott: – Holnap is megyek oviba.-  Így telt Petike első napja az óvodában.