Mert nekünk nem decemberben van év vége! 

Olvasgatom a bejegyzéseiteket Kedves Óvó nénik, a kommentjeiteket, és az fogalmazódott meg bennem, hogy a mi fajunk fáradhatatlanul keresi a szépet, a jót, az igényeset, a szórakoztatót, az újat… Itt az év végi hajrában többen búcsúzós ének, vers, mesedramatizálás és egyéb dolgok után kutattok, kértek és adtok ötleteket egymásnak. Olyan jó látni, hogy a társadalomnak ez a hasznos rétege nem arról folytat eszmecserét, hogy ki mennyire fáradt el, hogy mennyi problémás gyermek és eset volt idén is a munkánk során. Az a fajta elhivatottság, mellyel végzitek, végezzük munkánkat, sok jelzőt megkívánna, de én csak egy szóval annyit mondanék: dicséretes.

Mivel mindjárt itt a szorgalmi időszak vége, ezért számvetést készítünk éves munkánkról. Mint az iskolában annak idején megkaptuk az érdemjegyet a különféle tantárgyakból, most is osztályozhatjuk mit hányasra tudtunk megcsinálni. Nem szeretném álltatni magamat azzal, hogy mindenki reális az önértékelésben, valószínűleg vannak közöttünk olyanok, akik nem reálisan, vagy legalábbis “részrehajlóan” osztályoznák magukat, ellentétben azzal, mint amennyi energiát belefektettek a nevelési évbe. Vannak biztosan olyanok is, akik szerényen, lebecsülve munkájukat kicsit rosszabb jegyet adnának maguknak, mint amennyit valóban érnek, és amennyit valóban tettek a gyermekekért, óvodájukért. Tudom, hogy augusztusban ér hivatalosan véget a nevelési év, de azért sokan már június közepétől elmennek szabadságra közülünk. Ha azt mondanám, hogy nincs szükségünk regenerálódásra, feltöltődésre, nem mondanék igazat. Megérdemeljük a nekünk járó szabadságot, pihenést. Mindenki töltse legnagyobb megelégedésére szabadsága napjait. És ne feledjétek: ez jár nekünk! Csak szabadon, mint egy pillangó…