Amikor egy több éve együtt járó gyerekcsoportba új gyerek érkezik, 

mindenkinek nagyon nehéz. Legnehezebb persze annak a kisgyereknek, akinek ott kellett hagynia megszokott, megszeretett oviját, a barátait, kedvenc játékait, a felnőtteket, akik bizonyára nagyon szerették. Belecsöppen egy teljesen új közösségbe, ahol más énekeket, verseket tudnak a gyerekek, még akkor is, ha őszit fújunk minden oviban. Más meséket hall, más szabályokhoz, szokásokhoz kell alkalmazkodnia. Hiába keresi a szeretett barátait, nincsenek vele. Az új helyen más a mosdó, a jele, a szekrénye, az ágya, másak a játékok, a bábok, a kirakók, még az építőkockák sem olyanok.

Mindezek ellenére alkalmazkodni próbál minden újhoz. Félve tekintget a játékos polcra, aztán egyre nagyobb kíváncsisággal viszonyul mindenhez. A gyerekek barátságos közeledésére, arra a felnőttkorra kiveszőben lévő bizalommal teli őszinte megnyilvánulásra, mellyel körbeveszik új kis társukat, mosolyogva, szeretettel reagál.

De jó lenne tudni, milyen versikéket, énekeket tanultak, mi volt a kedvenc játéka, mivel lehet hamar  a lelkéhez jutni! Ilyenkor szükség lenne egy olyan “csomagra”, melyben minden benne lenne. Az új helyen pedig kicsomagolnák a kis batyut, melyből szemezgethetnénk, és biztosan jólesne neki, ha újra azt az altatódalt hallaná, verset, mesét, melyet az előző oviban. Szerintem hasznos lenne. Addig, amíg a nehéz első napokon túljut, a szeretet nyelve az, amit minden kisgyerek ért. Használjuk bátran! Nem kell fordítani másik nyelvre!