A manók már nagyon ügyesen elkészítették a csomagokat a gyerekeknek. Mindegyikbe raktak édességet, sok-sok finom csokoládét, nyalókát, szaloncukrot, gyümölcsöt. Némelyik csomagba játékok, meséskönyvek is kerültek. Hátra volt még a szán megpakolása, aztán indulhat  a Mikulás bácsi hosszú útjára. A csillagok boldogan köszöntötték a szorgos sereget, a holdacska is vidáman bólogatott.

A rénszarvasoknak sokkal több ennivalót adtak, mint korábban, hogy ne fáradjanak ki. Minden és mindenki elkészült. Mikulás bácsi felhúzta a jó puha és meleg kesztyűjét, kezébe vette a csengőjét, és indította a szánt. Ho-ho-ho-hó!!! De a szán nem mozdult. Leszállt, körbejárta, mindent alaposan szemügyre vett, de nem talált semmi hibát, így ismét visszaült a szánra, és megadta a vezényszót: ho-ho-ho-hó! Indulás, kedveskéim, siessünk, mert várnak  a gyerekek!

Akkor a fogatból nyolc rénszarvas hátranézett: Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos és  Ágas. Egyedül a piros orrú Rudolf nem nézett hátra.
– Hajjaj, itt valami nincs rendben! – simogatta meg hosszú szakállát Mikulás bácsi.                    – Mi a baj, Rudolf? Miért nem akarsz indulni?                                                                                          – Én nem megyek sehova! – fakadt ki Rudolf és így folytatta: – fáj a lábam, megszúrta egy tüske. Alig bírok ráállni. Mikulás bácsi alaposan szemügyre vette Rudolf patáit, és megpillantott egy jókora tüskét a lábában. A manók gyorsan a segítségére siettek. Hoztak csipeszt, kötszert, kenőcsöt,  hogy Rudolf lába hamar meggyógyuljon.

Amikor kihúzták a hatalmas tüskét, Rudolf feljajdult a fájdalomtól. – Auuu!!!    Mikulás bácsi megveregette a remegő Rudolf nyakát, és így szólt: látom, nehezedre esne a ma esti feladat, ezért itthon maradhatsz, és pihenhetsz.                                                                                  Rudolf hatalmas, könnybe lábadt szemekkel, sírástól csukladozva mondta: de… én… na…ha…gyon sze…he…re…het…nék me…hen…ni!      Mikulás bácsi elgondolkodva vakarta meg piros üstökét.  Odafordult a többi rénszarvashoz és kérdezte tőlük:  elbírjátok húzni a szánkót Rudolf nélkül? Nem szeretném, ha még nagyobb baja esne! Erre mind a nyolcan buzgón bólogatni kezdtek. Rudolf pedig szökkent egyet,  és így szólt: már kutya baja a lábamnak! A manók valamiféle varázskenőcsöt tettek rá, biztosan attól gyógyult meg ilyen hamar! – Örvendezett   tovább a kis piros orrú.

Mikulás bácsi boldogan intett a kezével, hogy indulhatnak a rénszarvasok. Elindultak hosszú útjukra. Minden kisgyereknek vittek csomagot. Az ablakokba kirakott kiscipők, kiscsizmák mind megteltek. A függönyök mögül kikandikáló gyerekeknek pedig vidáman integetett Mikulás bácsi, és ezt kiáltotta: jövőre is jövök hozzátok, kedves gyerekek! Szervusztoook!