Na, akkor megvolt a bejgli és az ajándék-cunami? Reszkessetek betörők 1. , 2. ?

Mindenki kellőképpen jóllakott, megvolt a rokonoknak járó puszi, mosoly, kötelező érdeklődő mondatok, smúzolás, ajándékok hasznosság és pocsék kategóriába sorolása? (Biztosan volt őszinte mosoly is néhány…) A gyerek már félredobta az ajándékok nagy részét és csak a tablet érdekli? Éjjel ráléptél egy halom legóra, miközben kivitted megpisiltetni, de most nem mertél csúnyát mondani, mert a szemedbe világított a karácsonyi izzó, és eszedbe jutott, hogy “ma nem káromkodom”, mert karácsony van?  Majd ha elmúlik az ünnep, móresre tanítod a haszontalan kölkét, hogy nem rak rendet maga után? Magadban rendet raktál? Ott, igen, belül!  Na, akkor jöhet egy kis magunkba szállás!

Ha apa vagy, megcselekedted a karácsonyi legfőbb feladatodat, áll a fa. Lehet, hogy nem volt könnyű, biztosan megizzadtál mellette, együtt érzek veled.

Ha anya vagy, akkor most lehet, hogy azt érzed,  mindent, de tényleg mindent megtettél azért, hogy a CSALÁD jóllakottan, elégedetten érezze jól magát. Mindenki degeszre tömött hassal állt fel az asztaltól, valahányszor megterítettél. A fáradtság jeleit szépen elmaszkíroztad magadon, mert egy anyának ugye illik mindig konyhatündérnek lenni. És ki látott már olyat, hogy mérgesen pucolja a krumplit az ünnepi ebédhez egy anya? Mert a reklámokkal és a filmekkel akarunk azonosulni, és csodálkozunk, hogy a sütés-főzés végére már olyan kajaszagú a hajunk, hogy ahhoz már nem illik a karácsonyi szettbe átugrani, és főleg nem tűsarkúban felszolgálni? Vagy azok, akik mindig csini ruhában, menő sminkben ülnek a trendin megterített asztalhoz, azok rendelik a kaját? Vagy a nagyi főz és neki lehet zsírszaga? Vagy az egész ország vendégségbe megy ilyenkor? De akkor ki főz? A szomszédasszony?

Na, megtörtént az ezergrammos diéta (óránként),  jöhet a szégyen érzet, és ami még rosszabb, hogy a kilók csak szaporodtak, ezért lelkifurdalással, és a soha meg nem valósított terveiddel állsz neki mosogatni: holnaptól most már tényleg fogyózom és edzem!

Az ajándékok fele semmire nem jó, vagy már van belőlük otthon egy pár. Azért akad köztük személyes, kreatív, olyan, aminek valóban örülsz. Van olyan is, aminek nem jó a mérete, így hál’Istennek holnap már ismét meg lehet támadni a boltokat. Legtöbbjük azonban olyan ajándék, ami ugyanúgy jó lehetne a sarki közértesnek, vagy a nagybácsidnak, mint neked. Nagyon átgondoltan találták ki a kereskedők az illatszer dobozokat, ezzel csak az a a baj, ha éppen olyat kapsz, amitől kiütésed van, vagy allergiás reakciód lesz tőle 24 órán belül, akkor a csomagolását óvatosan kellett volna levenned, továbbadás céljából. (Eszembe jutottak Bödőcs bonbonjai, melyek körbejárnak az országban.)

A pihenés napjaiban mindenki nyomja a személyes privát szféráját képező fb-t, majd ismét egy kis süti-kóla-saláta-fasírt, aztán vissza a monitor vagy a tv (ritkább esetben könyv) elé. (Persze, nem mindenhol, vagy legalábbis nem vallják be, mert ilyenkor csak nézik az fb-t az emberek, nem mernek lájkolgatni vakvilágba, mert hát hogy néz az ki, hogy karácsonykor is a neten lógunk.)

A varázslat csak nem érkezett meg mindenhova, hiába nagyon erőltették, már-már az ajtót is szélesre tárták, hogy bemenjen a kis Jézuska, csak a szívük lakatjának a kulcsát vesztették el páran, már nem is emlékeznek rá, mikor. Ezért hiába álldogált a szerencsétlen Jézuska sok  küszöbön, úgy gondolta, továbbáll, és néz magának szeretőbb családot, ahol komolyan mindenki nagy-nagy áhítattal fogadná, várná, de lehet, hogy idén sem talált olyat és kénytelen volt a maga kis rongyaiban ismét üresen hazakullogni a mennyeknek országába. Mert  CSAK Tőle vártuk a megváltást, a nyugalmat és a szeretetet. Mintha nekünk semmi közünk nem lett volna annak elcseszéséhez. Mintha ő tudná pótolni a családokból kiveszett megannyi együttérzés, őszinte, tiszta szeretet érzését.

Meg amúgy is, hullik a sok tűlevél, folyton lepotyog egy-egy dísz, lassan már útban is van a fa is meg a karácsony is. Legalábbis az a hagyományos fajta. Ma már menő drága, nem szúrós, vagy műanyag fát vásárolni, hogy minél kevesebb legyen vele a vesződés. Mindenből a tv-ben látott márkásabbik fajta kell, nem az egyszerű, mert az már ódivatú. Pedig mennyi időt és energiát áldoztunk rá idén is!

Egy nagy ajándékhajszoló néppé lettünk, akik attól félünk folyton, hogy éhen halunk, ha két napig zárva vannak a boltok. Ezért felvásároljuk a sok szemetet, és ha még ez nem volna elég, meg is esszük, aztán siránkozunk, hogy betegek vagyunk.  Nem baj, azért mindig van remény egy szebb, egy jobb ünnepre azoknak, akik az ideit másképp képzelték. De lehet, hogy az nem így varázsütésre, karácsonykor fog eljönni, hanem egy sima hétköznapon, amikor nem frusztrál a kötelező szeretet, jóság és jó cselekedetek megtételének kényszerűsége. Nem szabad feladni. Ha van még hátra pár földi éved, akkor bármikor változtathatsz a karácsonyi szokásaidon. Jó hírem van, mindjárt itt a szilveszter, és máris lehet fogadkozni!

Brit tudósok szerint létezik a fent leírtak ellenpéldája is. Örülj, ha az utóbbi csoportba tartozol! További szép ünnepet!