De furcsák ezek a felnőttek,

folyton azt mondják: ne, ne, ne!

Ne mássz fel, mert leesel,

ne nyomkodd már azt is el,

ne nyúlj bele, mert megráz,

ne úgy fogd, mert pórul jársz,

ne nyomd rá, mert kiszakad,

ne egyél annyit, fájni fog a hasad,

ne csapd be, kitörik az üveg,

ne úgy tartsd, bevered a fejed,

ne hozd be, mert ez is elmászik,

ne fröcsköld szét, mert minden úszik!

 

Pedig én mindig vigyázok,

és azt nem veszik észre,

megvan még a fejem is,

eddig egyszer se gurult le.

Higgyétek el, ügyes vagyok,

de semmit ki nem próbálhatok?

Hát hogy fogom akkor megtanulni,

amit illik egy iskolásnak tudni?

Hogy a bogár kinti dolog,

mint a kavics, a levél, a toboz,

a konnektorban áram lakik,

és sötét van, ha elalszik,

hogy a beton nagyon kemény,

hogy óriási az a  szekrény,

és ha onnan lezuhanok,

vigyáznak rám az angyalok?