Hogy mikor lesz valakiből  édesanya, azt pontosan tudja, érzi. Minden rezdülése a gyermekért van. Tőle indul minden gondolat és hozzá érkezik vissza. Az IGAZI ÉDESANYA az, aki minden gondolatát, kívánságát alá tudja rendelni a gyermeke szükségleteinek. Az édesanya az, aki a kisgyermek mellett hallgatta a szuszogását boldogan, féltőn, aggódva, aki csillapította a lázát, bekötözte a sebeit, odafigyelt a lelke sebeire, aki igazi meleg, puha  fészket teremtett legféltettebb kincsének. Soha nem vár dicsérő szavakat, mert a szívéből jönnek azok az érzések, melyek holtáig benne élnek.

A szeretet az édesanyák is ajándékba kapták szüleiktől, van, aki fényesre csiszolt drágakőként, van, aki épp csak egy kis útszéli kavicsot, de a magában dédelgetett érzést maga csiszolhatja kedvére. Minden édesanya tudja, hogy a szeretettől ragyog olyan szépen az a kis kő.

S hol lakik a szeretet?  Lakhat egy levert falú házban, kinn a réten, megbújva fázósan a küszöbön, egy simogatásban, egy pillantásban, vagy egy fényes palotában. A szeretetnek íze, illata, múltja és jelene van: amikor hazaér a kisgyermek és az édesanyja mellé bújik, amikor éjszaka átköltözik az anya takarója alá, amikor senki és semmi nem tudja megvigasztalni. Az anya a bástya, a mentsvár, a nyugalom, a béke, az az ember az életében, akit senki és semmi nem pótolhat. S jól tudjuk, a szeretethez nem kellenek drága és nagy dolgok: csupán  szív kell hozzá. Kívánom, hogy sokáig gyönyörködhessen minden Édesanya a kicsi kincsében, s hogy megtaníthassa, mi is az igazi szeretet.

Isten éltessen minden igazi Édesanyát!

Fotó: Pixabay