Búcsúzom Tőletek
Rendkívüli ez a nap és ez a ballagás. Tudjátok, nem lehetünk most sokan együtt, éppen ezért vigyázunk rátok, szüleitekre, nagyszüleitekre, hogy a ballagást így online tartjuk meg. Nagyon furcsa ez nekünk, hiszen erre még sohasem volt példa eddig az óvodák történetében. Látjátok, különleges ez az alkalom, és különlegesek vagytok ti is, kedves ballagó gyerekeink.
Most felidézek gondolatban néhány pillanatot, amit csak együtt élhettünk át, együtt vált közös emlékképpé veletek. A kirándulások feledhetetlen hangulata, a mesék keltette csönd, amiben lélegzetvisszafojtva vártátok a fordulatokat, a vidám körjátékok, a szereplések előtti csinosítgatások, izgulások, a csodálatos rajzaitok, amelyek napról-napra egyre szebbek lettek, a kis szívetek jósága, ahogy nyiladozott arra, hogy nem bántjuk egymást, még a másik lelkét sem, ahogyan egyre rövidebb lett az ágyikó alattatok, és egyre alacsonyabb lett a mosdó is, amit kicsiként alig értetek fel. Megjelennek előttem a nyílt napok képei, amikor itt voltak kedves szüleitek, nagyszüleitek, testvéreitek, és csodálták, mennyit okosodtatok. Szinte érzem a sok finom süti illatát, amit együtt sütöttünk, vagy nagyszülők napján a nagymamáitok. Ez a 3- 4 év olyan gyorsan múlt el, mint egy pillanat, és ezek a képek már a múlté, és csak emlékezetünkben maradnak meg. Ez a képzeletbeli kismadár, ami a szívetekben lakik, most leszáll az első ágra, mintha kis életetek első állomására érkezne. Most egy picit csöndben hallgat, aztán továbbrepül pajkosan, hiszen előttetek áll az élet. Nemsokára új barátaitok lesznek az iskolában, új feladataitok lesznek, és új felnőttek szívébe lopjátok be magatokat, ahogyan azt velünk is tettétek, mert mindannyiónk szívében helyet kaptatok és ezt a helyet senki más nem veheti át.
Drága kis búcsúzó gyermekeink! Ti vagytok azok, akik a legfontosabbak voltatok nekünk az elmúlt években, akik pici lelkébe akartunk férkőzni mi is, felnőttek. Akikre még otthon is sokat gondoltunk, és akiken sokszor gondolkodtunk, hogy hogyan tehetnénk még elvarázsoltabbá a Pillangó csoportot, és boldogabbá óvodás éveiteket.
Elképzelem, hogy a búcsú pillanataiban hogyan csillogna a szemetek, talán éppen úgy, mint az első óvodai napon. Talán az örömtől, vagy a meghatottságtól, talán az izgalomtól. Új kis ágra száll most a képzeletbeli kismadaratok, ami az iskola udvarán áll. Mi már nem foghatjuk a kezeteket, nem ölelhetünk tovább Titeket ha valami bánat éri a lelketeket, de majd a tanító nénik megteszik helyettünk. Maradjatok mindig ilyen vidám, jókedvű és segítőkész kis emberek, mint amilyenek most vagytok. Ne fukarkodjatok a szeretettel, legyetek őszinték és szorgalmasak, mint a legügyesebb kis méhecske. Veletek gazdagabb lett a világ, mert megtanultatok szeretni. Soha ne hagyjátok kihunyni a szeretet lángját, őrizzétek, vigyázzatok rá, mert akkor lesztek igazán boldogok. Mi, akik gondot viseltünk rátok, gazdagabbak lettünk általatok, és az együtt töltött éveket szívünk egy különleges zugában fogjuk őrizni. Soha nem feledünk el Titeket. Szép sikereket, boldog iskolás éveket kívánunk nektek!
Fotó: Pixabay