Ezer sebből…

Ha valaki ezt nem filmen mutatja, nem hiszem el, hogy ez megtörténhet. Igen, ami jelenleg folyik nagyvilágunkban, vén Európánkban, kis hazánkban, nagyon hátrányos megyénkben, kisvárosunkban (nem tudom, mitől város, -de, persze igen-) és ahova már szinte hazajárunk, a mi kis ovikánkban. Figyelem, a név, vagy a történettel bármilyen egybeeső valóságos dolog csak a véletlen műve lehet. Vagy nem is?

Hazament szegény Pistike március 5-én az oviból. Azóta az óvó nénik záporoztatják a jobbnál-jobb ötleteket csoportjaiknak a zárt Fb vagy akármilyen oldalon. Igen ám, de Pistike anyukájának nincs laptopja, sem okos telefonja, így hátrányba kerül azokkal, akik rendelkeznek ilyen készülékekkel. Mellesleg Pistikének rendes ruhája sincs a hideg időben (nemhogy még váltó ruhája), a mindennapi betevő is gondot okoz a családnak. Az oviból most IS hordhatnák a napi háromszori élelmet, de vagy nincs, aki a gyerekekre vigyázzon addig, vagy kedv nincs hozzá, vagy hideg az idő, tehát Pistike valószínűleg gyakran fekszik le korgó gyomorral, hogy egyéb higiéniás dolgokat ne is említsek itt, amikor már a Hypot is kidomestosozzuk. (nem saját) Pistike valószínűleg jobban várja az ovi nyitását, mint néhány plázacica a nemtom milyen butik nyitását. A probléma nem kevés, ugyanis én megértem Pistikét, a családját, a rendszert, a helyzetet, de hogy menjenek vissza az oviba a dolgozók, ha nincsenek beoltva? És most remélem, az összes oltásellenes követőm abbahagyja az olvasást és/vagy a követést. Maszkban toltuk szeptembertől. Énekelni nem tudtam, levettem. Tornázni nem bírtam benne, levettem. Mesélni nem lehet benne, nem látják a mimikát, levettem. A kezemet reszelősre fertőtlenítettem. Eddig valami csoda folytán elkerült a vírus, pedig hiába mondtuk ezer szájjal, hogy náthás, köhögős gyerek nem jöhet, mégis jöttek. A legszebb, amikor telefonálunk a nyolcadik szomszédnak, hogy valaki ugyan szóljon már Pistike szüleinek, mert lázas… Szegény Pistike! Szegény mi!

Kép: Pinterest