Nem politizálok, de

nem mehetek el szó nélkül a mai országos pedagógus sztrájk mellett. Nem szeretnék elemzésekbe bocsátkozni, hogy mi miért nem vagyunk a pedagógusok között említve, de hát ha a rég beidegződött szamárlétra, vagy ha úgy tetszik pedagógus hierarchia, a fölé, és alárendeltség rendszere létezik, akkor annak bizony a legalsó fokán csücsülünk. Ez azért nem olyan rossz pozícionálása a szakmának, hiszen mi a széklábak méretétől kezdjük a nevelést, vagyis minden gyermekhez le kell hajolnunk és úgy látni, láttatni a világot. A világot, amely annyira összekuszálódott körülöttünk, hogy egy rémisztő, több évados filmhez is elég alapanyag lenne.  A Covidot még fel sem dolgoztuk, ha úgy tetszik, ki sem köhögtük, máris arra ocsúdtunk fel, hogy háború dúl a szomszédunkban. A választások előtt méretes plakátok égnek az agyunkba, hogy őt ne, őt igen, ő rossz, ő nagyon jó, erre hallgass, arra hallgass és meglátod, jó lesz. A tegnapi híreket látva, az országot úgy kettéhasították, hogy az páratlan. És hogy még szürreálisabb legyen minden, az fb-t pörgetve hol egy make-up reklám, hol egy celeb pózolása, hol egy “vedd meg ezt a …-t tűnik fel, a másik képen pedig szemünk előtt a rettenet a menekültek vonulásában, az otthonok szétbombázásában, a háborút megszenvedők sorsának képkockáiban. Ezt felnőttként sem egyszerű feldolgozni, gyerekként pedig segítség nélkül biztosan nem fog menni.  Gyermekeink kérdéseire tanuljuk a kevésbé fájó válaszokat, amik talán nem rettentik el őket csodálatos és egyetlen világunktól.

Ma, amikor utcára vonultak értünk a diákok “Fizessétek meg a tanárainkat!” skandálva, megdobbant a szívem. A mi kis ovisaink nem tudnak értünk szólni, felvonulni, legfeljebb megsimogatják a lelkünket vagy a kezünket, ha látják szomorúságunkat. Nem tudom, ez mire és meddig elég, de én hálás szívvel mondok köszönetet minden tanárnak, diáknak, aki ki mert állni az elvei mellett, és értünk, óvó nénikért is mentek,  skandáltak, berekedtek, összefagytak, eláztak, kitartottak azért, hogy jobb, könnyebb legyen az élet majdan a pedagógusoknak. Egykor. Talán. Valamikor. Higgyük el. #kockásingbenvoltamma.

KÖSZÖNÖM!