A családi nevelés szerepe, a szülői minta

Mi az óvodában egy olyan kis embert kapunk 2,5,  3 évesen, akit megannyi hatás formál, alakít, s mint tudjuk, nagyjából 5 éves korára az alap személyiségjegyei kialakulnak. Sokszor hangsúlyozzuk, hogy az óvoda a családi nevelést tudja kiegészíteni, helyettesíteni azt nem lehet. A családi nevelés fontossága abban rejlik, hogy a gyermek legelső környezetében, a családjában tanulja meg az értékeket, a viselkedési normákat és a kapcsolatokra vonatkozó szabályokat. A szülők példamutatása és a gyermekkel való közös tevékenységek által a gyermek megtanulja, hogyan kell viselkedni a társadalomban, hogyan kell tiszteletben tartani másokat és hogyan kell megbirkózni az élet különböző helyzeteivel.

 Az óvoda segít a gyermek szociális készségeinek fejlesztésében, valamint elősegíti a gyermek önállóságának és önbizalmának növekedését. A gyermek megfigyeli a szüleinek a viselkedését és próbálja utánozni azt, így ha a szülők példamutatóan viselkednek, a gyermek is hasonló módon fog viselkedni. A szülők példamutatása által a gyermek megtanulhatja, hogyan kell viselkedni a társadalomban,  hogyan kell megbirkózni az élet különböző helyzeteivel. A szülők által kialakított biztonságos és támogató környezet segít a gyermeknek a biztonságérzetét megteremteni és elősegíti a bizalom kialakulását a külvilággal szemben. Ezen kívül a szülők mintája nagyon hatásos  a gyermek önértékelésére is. Ha a szülők állandóan kritizálják és leértékelik a gyermeket, az negatívan befolyásolja a gyermek önértékelését és önbizalmát. Sajnos nagyon sok szülő a gyermek jelenlétében, szinte a gyereket számon kérve kommunikál, (pl. Miért nem vetted fel a sapkát, mikor mondtam? Ilyenkor nem értem, miért gondolja a szülő úgy, hogy ez a gyerek felelőssége, miért hárít és keres bűnbakot a gyermekében saját mulasztására.) Ugyanakkor, ha a szülők pozitív visszajelzéseket adnak  a gyermekre és elismerik az erőfeszítéseit, ez pozitív hatással van a gyermek önértékelésére és önbizalmára.

A negatív ingerekkel terhelt családban a gyermek számára nehéz  megtanulni az értékeket, a viselkedési normákat és a kapcsolatokra vonatkozó szabályokat, mivel a szülők példamutatása nem megfelelő. A negatív ingerek lehetnek például a szülők közötti konfliktusok, az agresszív viselkedés, a szülők állandó kritikája vagy leértékelése a gyermekre vonatkozóan, valamint a biztonságérzetet hiányoló környezet. Ezek a negatív ingerek negatívan befolyásolják a gyermek fejlődését és általános működését,  valamint megnövekedhet a stressz szintje. A negatív ingerek hatására a gyermek szociális készségei is romolhatnak, és nehezebben tud majd kapcsolódni másokhoz és csoportokhoz. Ennek tükrében kellene a szülőknek értékelni a gyermek közösséghez való kapcsolódását, vagyis, hogy szeret-e járni oviba vagy sem.

Dehát tudom, ha van rajtunk sapka, akkor azért, ha nincs, akkor azért…

Kép: Pixabay

 

A kisgyerek fejlődése

A gyerekek személyiségfejlődése  az élet első éveiben kezdődik, és a serdülőkorig tart.

A személyiség egy olyan összetett jelenség, amelyet a gyerek genetikai hajlamai, az őt körülvevő környezet és az őt ért hatások alakítanak ki. A személyiségfejlődés során a gyerekek megtanulják, hogyan viselkedjenek másokkal, hogyan kommunikáljanak és hogyan oldjanak meg problémákat.

A személyiségfejlődés folyamata általában a következő szakaszokon megy át:

  1. Az érzelmi fejlődés szakasza: Az első években a gyerekek megtanulják, hogyan érezzenek és hogyan kifejeződjenek az érzelmeik.
  2. A szociális fejlődés szakasza: A gyerekek megismerkednek másokkal, és megtanulják, hogyan viselkedjenek másokkal.
  3. A kognitív fejlődés szakasza: A gyerekek megismerkednek a körülöttük lévő világgal, és megtanulják, hogyan gondolkodjanak és hogyan oldjanak meg problémákat.
  4. A morális fejlődés szakasza: A gyerekek megtanulják, hogyan hozzanak döntéseket, hogyan értékeljék a dolgokat és hogyan viselkedjenek a másokkal szemben.

A személyiségfejlődés folyamata általában egyénenként változó, és az egyes gyerekek fejlődése eltérő lehet másoktól. A szülők és más felnőttek szerepe fontos a gyerekek személyiségfejlődésében, mivel ők segíthetik a gyerekeket az érzelmeik, a gondolataik és a viselkedésük kezelésében.

Az empátia az a képesség, hogy átérezzük mások érzelmeit és gondolatait, és hogy megértsük, hogyan hatnak rájuk az események. Az empátia fontos szerepet játszik a kapcsolatokban, mert segít abban, hogy megértsük és tiszteletben tartsuk mások érzéseit. Az empátia fejlesztése gyerekeknél már az első években elkezdődik, és a serdülőkorban éri el a teljes kifejlődést.

A gyermekek empátiás készsége fokozatosan alakul ki az élet első éveiben. Az első években a gyerekek általában csak saját érzelmeikre képesek reagálni, de idővel megtanulják, hogyan érezzék át mások érzelmeit is. A gyerekek empátiás készsége sok tényezőtől függ, például a családi környezettől, az oktatási rendszertől és a baráti körüktől.

A szülők és más felnőttek szerepe fontos a gyerekek empátiás készségének fejlesztésében. A gyerekeknek példát kell mutatni az empátiával kapcsolatban, és olyan környezetet kell teremteni, amelyben a gyerekek megérthetik és átélhetik mások érzelmeit. Emellett a gyerekeknek lehetőséget kell adni arra, hogy gyakorolják az empátiát, például önkéntes munkával vagy másokkal való kapcsolattartással.

Kép: Pixabay