Mi az óvodában egy olyan kis embert kapunk 2,5, 3 évesen, akit megannyi hatás formál, alakít, s mint tudjuk, nagyjából 5 éves korára az alap személyiségjegyei kialakulnak. Sokszor hangsúlyozzuk, hogy az óvoda a családi nevelést tudja kiegészíteni, helyettesíteni azt nem lehet. A családi nevelés fontossága abban rejlik, hogy a gyermek legelső környezetében, a családjában tanulja meg az értékeket, a viselkedési normákat és a kapcsolatokra vonatkozó szabályokat. A szülők példamutatása és a gyermekkel való közös tevékenységek által a gyermek megtanulja, hogyan kell viselkedni a társadalomban, hogyan kell tiszteletben tartani másokat és hogyan kell megbirkózni az élet különböző helyzeteivel.
Az óvoda segít a gyermek szociális készségeinek fejlesztésében, valamint elősegíti a gyermek önállóságának és önbizalmának növekedését. A gyermek megfigyeli a szüleinek a viselkedését és próbálja utánozni azt, így ha a szülők példamutatóan viselkednek, a gyermek is hasonló módon fog viselkedni. A szülők példamutatása által a gyermek megtanulhatja, hogyan kell viselkedni a társadalomban, hogyan kell megbirkózni az élet különböző helyzeteivel. A szülők által kialakított biztonságos és támogató környezet segít a gyermeknek a biztonságérzetét megteremteni és elősegíti a bizalom kialakulását a külvilággal szemben. Ezen kívül a szülők mintája nagyon hatásos a gyermek önértékelésére is. Ha a szülők állandóan kritizálják és leértékelik a gyermeket, az negatívan befolyásolja a gyermek önértékelését és önbizalmát. Sajnos nagyon sok szülő a gyermek jelenlétében, szinte a gyereket számon kérve kommunikál, (pl. Miért nem vetted fel a sapkát, mikor mondtam? Ilyenkor nem értem, miért gondolja a szülő úgy, hogy ez a gyerek felelőssége, miért hárít és keres bűnbakot a gyermekében saját mulasztására.) Ugyanakkor, ha a szülők pozitív visszajelzéseket adnak a gyermekre és elismerik az erőfeszítéseit, ez pozitív hatással van a gyermek önértékelésére és önbizalmára.
A negatív ingerekkel terhelt családban a gyermek számára nehéz megtanulni az értékeket, a viselkedési normákat és a kapcsolatokra vonatkozó szabályokat, mivel a szülők példamutatása nem megfelelő. A negatív ingerek lehetnek például a szülők közötti konfliktusok, az agresszív viselkedés, a szülők állandó kritikája vagy leértékelése a gyermekre vonatkozóan, valamint a biztonságérzetet hiányoló környezet. Ezek a negatív ingerek negatívan befolyásolják a gyermek fejlődését és általános működését, valamint megnövekedhet a stressz szintje. A negatív ingerek hatására a gyermek szociális készségei is romolhatnak, és nehezebben tud majd kapcsolódni másokhoz és csoportokhoz. Ennek tükrében kellene a szülőknek értékelni a gyermek közösséghez való kapcsolódását, vagyis, hogy szeret-e járni oviba vagy sem.
Dehát tudom, ha van rajtunk sapka, akkor azért, ha nincs, akkor azért…
Kép: Pixabay
