kóconfittyJOFI ÓVÓ NÉNI BLOGJA
← Vissza az írásokhoz

versek · 2018-02-04

Gondolkodó

Szappanbuborékokkal játszó kislány
A kép illusztráció. Nem az írásban szereplő személyeket ábrázolja. Forrás: Pixabay.
Ha a levél lehullik, fáj az neki? Ő is sír nagyon, ha magát megüti? Anyukája, a nagy fa, nem sajnálja? Az a nedves csepp a könnye rajta?   A kisvakond miért nem fullad meg, mikor a föld alatt sötétben didereg? A kukac hogy halad, ha nincs is lába, hogyan tud felmászni mégis a ládára?   Hová lesz a buborék, amit kifújtam, pedig ezt kipukkasztani nem is akartam! Hová lett a tócsa, amiben ugráltam? Tegnap még itt volt a kapu aljában.   A napocska miért nem fázik télen? Van anyukája, bebugyolálja melegen? És ha a kisegér olyan kis aranyos, apa miért tesz ki neki folyton ragacsot?   Jajj, mennyi dolog érdekelne engem! Az a baj, hogy mindet egyszerre kérdezem? Ha nekem egyszer lesz egy gyerekem, majd szépen mindig az ölembe ültetem.   Meghallgatom minden okos kérdését, együtt etetjük majd a kisegérkét, a buborékunk sose fog elpukkanni, a napot megpróbáljuk majd idegurítani.  

Még egy történet? →