kóconfittyJOFI ÓVÓ NÉNI BLOGJA
← Vissza az írásokhoz

versek · 2018-06-02

Hogy melyik gyereket szeretem?

Gondoskodó felnőtt és gyermek keze
A kép illusztráció. Nem az írásban szereplő személyeket ábrázolja. Forrás: Pixabay.
Azt, amelyik folyton kérdez, be nem áll a szája, kíváncsian várja válaszom és nyitott a nagy világra. Azt, amelyik durcásan félre vonul, Isten tudja csak az ő nagy baját, ha hívom, azzal csak elriasztom, némán simogatom szép haját.   Azt, amelyik sose kérdez, mert szemében ott a félelem, korán megtanulta az élettől: ne szólj szám, nem fáj fejem.   Azt, amelyik a fára mászva kiabál kétségbeesetten nekem, mert tudja jól, ha bajban van, mindig ott van a két kezem.   Azt, akit alig lehet észrevenni, halkan szól, így csak éppen az hallja, kinek nyitva van a füle minden kis csilingelő hangra.   Azt, akinek fekete a körme alja, és lyukas, szakadt a nadrágja, és azt, aki mindig tiszta és illatos, akinek a ruhája mindig divatos.   Azt, amelyik épp csak megszületett, máris szétvált a családja, anyát, apát együtt óhajtja, de csak ünnepnapokon látja.   Azt, amelyik tele hassal érkezik, és egészséges a vacsorája, és azt, akinek naponta az oviban van először ennivalója.   Azt, akire folyton veszekszenek és kiabálva mondják ki a nevét, és azt, aki minden nap mesével és jó éjt puszival csukja le szemét.   Azt, aki folyton nyargalászik és csillapítani szinte lehetetlen, és azt, aki csendben üldögél egy babával a kezében.   S hogy hogyan fér a szívünkbe, ennyi sok kisgyerek, erre egyszerű a magyarázat: a szívünk egy rengeteg.   Minden gyermek kis csemete, aggatunk rá okosat, kedveset, hát ezért fér el az óvónők szívében ennyi sok gyermekszeretet.  

Még egy történet? →